Page 208 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

A nőt a rabtartók elhurcolták a telep azon szegletébe, ahol a
központi épületek voltak, ahová a raboknak még nézni sem
szabadott, nemhogy arra menni.
A telepen általában három-négy fő élt a vastag ágakból
összetákolt, sárral bekent, pálmafa ágakkal befedett kis
kunyhókban, azaz aludt, amikor a munkából visszahajtották
őket a közelben lévő völgyből. Egyértelműen bánya bejáratot
kellet kialakítaniuk a sűrű aljnövényzetben. Az azonban nem
derült ki, hogy mit bányásznak ki. Amikor László és társai
megérkeztek, már dolgoztak ott emberek, láthatóan hónapok óta
szenvedtek és érezhető volt, hogy kimerültek, a végső
kétségbeesettek száma egyre növekedett. Arra azért a
rabtartóknak volt figyelme, hogy a munkára foghatókra
figyeljenek és ha lehet, tudják őket dolgoztatni. A feszültség
mindig a munkából való visszatérés és az étkezés idején
következett be, amikor valakinek végül felmondták az idegei és
követelőzni akart. A nagy darab őrök azonban brutálisan
lezártak minden vitát. Ha nők voltak a méltatlankodók között,
azokat már nem engedték vissza a kunyhóikba. Feltehetően a
rabtartókat szolgálták ki. A tábor északi szegletébe tilos volt a
dolgozóknak menni.
Lefekvés előtt sokan lementek a közelben lévő kis patakhoz,
hogy mosakodjanak. Megszökni nem lehetett, mindent figyeltek
az őrök, és hát, hová is lehetett volna menni, hiszen sűrű
dzsungel vette körül a tábort és emlékezve a hosszú idetartó
útra, nem is merte volna senki megpróbálni a szökést, vagy
bevállalni a veszélyes dzsungelben való eltévedés lehetőségét.
Kivéve Lászlót, aki Afrikába szerencsét próbálni jött, és a
túrizmusból tervezte, hogy meg fog gazdagodni, de ez csak nem
következett be, miközben telt-múlt az idő. A paradicsomi
környezetben megépült ötcsillagos turista rezervátumok

207