Page 47 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

kétszer is kiutaztam. 1964-ben és 1967-ben, közben a levelező
partnerem is meglátogatott minket Magyarországon.
Az áruellátás továbbra is akadozott, de azért egyre több áru
jelent meg az üzletekben. Háromévi várakozás után új
Trabantot vettem. Évközben egyetemre jártam, nyáron idegent
vezettem. Belföldön. Mert külföldre idegenvezetőként
kiengedni valakit csak úgy nem lehetett. Nem voltam abban a
kasztban, „független” is voltam, tehát, ösztöndíjat sem kaptam.
Pedig kaphattam volna, amikor az iowai egyetem dékánja
hivatalosan meghívott, miután sokat tolmácsoltam neki az
oktatási intézmények látogatásai során országszerte. Sok olyan
dolgot szerveztem meg neki és láthatott, amire nem is gondolt a
megelőzőekben. Azt akarta, hogy Közép-Európa történelméről
beszéljek az egyetemen. Ekkor már nagy divatja volt az ilyen
lehetőségeknek az amerikai egyetemeken. A hallgatók első
kézből ismerhették meg a körülményeket és kérdezhettek rá a
részletekre. Minden vágyam az volt, hogy elutazhassak oda és
taníthassak. A Dorottya utcában – az illetékes hivatal ott volt,
azonban úgy néztek rám, mint aki eltévedt. És valóban: más
valaki ment ki. Később, a hetvenes években, egy gyerekkel
itthon, már másként kezeltek, és kaptam külföldre utakat mint
nyári idegenvezető. Egyébként én nem bántam, hogy csak
belföldön dolgozhattam. Többet lehetett keresni, és ez idő tájt
ismertem meg Magyarország sok szegletét és szerettem bele a
magyar tájba. Egyik diákom, aki már tolmácskodott valahol az
arab országokban, kapott is tőlem egy levelet, amikor azt írta,
hogy külföldön marad. Válaszlevelem írása közben éppen az
Alföldön utaztam keresztül vonattal, és a tengernyi arany
kalászosokról, a napsütötte zöld rétekről, a legelésző nyájakról
írtam neki, meg arról, hogy itt a helye. Hazajött, de nem nagyon
beszéltünk erről később.

46