Page 130 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A város lent, a parkban mi fent,
Virágillatos harmatos éjjelen,
Megcsókolt egy szép leány,
Tavaszi estén, éjszakán.

A mai világ /1971

Részegen a falnak dőlsz, s hiszed tied a világ
Menj te őrült, ne gondolkodj, s igyál
De jön az ősz, s a napsugár
nem olyan meleg, s futnál már,
„Élni, - élni, miért nem hagytatok?
Ez nekem meg nem adatott?”
S futnál már, de csak csúszol,
Sokan mondják: neked igazad volt.

S mondod majd: hát nem iszom,
Töröd magad, hogy felül maradj a mocskon,
Félsz már, hiszen most már minden jó,
Van családod és három remek állásod.
Van egy nőd, s jó ha vár otthon,
Látod is őt, főleg a nyáron.
Tervezgetsz, hogy ezt meg azt csináljátok,
De, ember, hol van már a szabadságod?

S jön az ősz, s a napsugár
nem olyan meleg, s futnál már,
„Élni, - élni, miért nem hagytatok?
Ez nekünk meg nem adatott?”
Majd szólsz, jó akkor harcolok.
S jönnek az eszmék, vak dolgok.
És mint hívő hiszel egy Istenben,
Egy telhetetlen jövő szépségében.

130