Page 129 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A pillanat

Az ág ormán imbolyog,
Mondja szépen és jól,
Lélek szárnyal dalától,
Zeng a környék, ahogy
Énekel a rigó.

Mert megcsókolt a parkban

Mint virágnyílás első,
Tavaszi estén, éjszakán,
Mámorba estem, éreztem
Azt is, hogy ez lesz végzetem.

A csend leple lehullt végleg,
Barna homály: a napsugár,
Rossz kedvem újra felvidult,
Mert megcsókolt egy szép leány.

Mint virágnyílás első,
Szép tavaszi estén, éjszakán,
Nagy mámorba feslő
Szerelemvágyó repkény évadán.

Húrokon születő hang,
Vidám kacajos a lány: csalogány,
Dús erdő csendje zeng,
S felriad ezüst dalán, csoda tán?

A csend lepelje lehull,
Oszlik barna homály: napsugár,
Borús kedvem puhul,
Mert megcsókolt egy szép leány.

129