Page 128 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

Azália

Azália, ha … meglátlak én,
Eszembe jut száz szép költemény,
Ifjúságom óta, teljes szívemből -
Szeretlek én.
Tűzpiros virágod díszíti szobám,
Diszkrét illatod beszívja a szám,
tüdőm, mindenem.
Szóval: nem vitás, Azálea,
„Nélküled” szegényebb
Lenne a mindennapi „szám”,
Melyet diktál a napi munka Rám.

Az Itthon maradt email /2020/

Ha van megrendítő hír, EZ AZ!
Búcsúztatómban felszakad a: jaj!
Veled ment egy darab életünk!
Ki tudja?
Mennyi bánat verte mellünk,
Ki? Hisz’ méltatlan felejtünk.
És senkinek sem súgtam meg soha,
Hiszen, magam sem tudtam,
Hogy az élet milyen mostoha.

A Steve’s forty de régen volt.
S az ’így nem kell’ komor folt,
Hét évünk, elmúlásunk bánja,
Távolra szakadásunknak átka.

128