Page 136 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

öregúr magában.
- Hogy néz ki Kossuth szobra ott a tér végén? Csupa lehajtott
fej – folytatta a hölgy fennhangon.
Nos, kedves, kemény történelmünk egyik helyszíne ez. Nem,
azért sem szólok rá. Tanítottam már eleget, talán lehetnek tíz-
húszezren is. Jó volt tanárnak lenni. Sokan voltak nagyon
hálásak, ezt most kihagyom… - gondolta az úr.
A villamos elindult a megállóból, továbbra is cammogva.
Biztosan elő van írva, hogy a téren nem léphetnek át egy
bizonyos sebességet. De így nézelődni is lehet.
- Undorító ez a nagy üres rész - így a hölgy - és a díszőrség
sem volt hagyomány. Minek ez az egész? Akaratos banda. -
érvelt a hölgy még mindig fennhangon, mintha szeretné, hogy
sokan hallják a véleményét.
Jó rálátni a gyönyörű épületre - morfondírozott az úr magában
- és mellette ott a budai panoráma, látni a Mátyás templomot
is. Micsoda látvány, és miénk a tér. Hm. Adamis-Presser, nagy
fejek, mindig imádtam őket és a dalaikat.
„Miénk itt a tér, mert mi nőtünk itt fel…” próbálgatta
magában a régi híres LGT dallamot, s dúdolta magában a dalt.
Biztosan sokan másként értelmezték, de én soha nem csak egy
grundra asszociáltam. Igen most már a miénk a tér, és a ház is.
A ház is gyönyörű lett. Mertek belefogni ebbe az egészbe, és
újjá varázsolták.
Jaj, azok az 56-os fényképek, hogy azokon milyen fekete és
szomorú volt ez az épület, körbe véve orosz tankokkal.
Borzalmas lehetett azoknak, akik bent voltak és fogadták a
városra rárontó orosz katonákat. Állítólag Bibó is bent volt.
Bátor fazon lehetett. Budán van is róla elnevezve egy tér –
zászló is leng rajta. Igen, itt balra volt egy kis domb a tér
végén, az 56-os fényképeken látni a sok halottat, torz

135