Page 139 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

14. Élhető hely
Tenger és a cseppje.
- Jó, hogy eljöttél, szólt a fiatalember. – Meg kell beszélnünk,
hogy most mi lesz, hogy ez az ügy bekövetkezett. Én biztos
vagyok abban, hogy van megoldás, és a többiek is. Ők bent
ülnek a nappaliban. Mindjárt jövök én is, hozok valamit inni.

A szobában két fiatal lány és két fiú ült lehajtott fejjel.
Mindegyik kezében egy telefon. A népszerű „okos telefon”.
Mindenki azt böngészte, esemesezett, hívott valakit. Láthatóan
el voltak foglalva, de azért volt biccentés, mosoly, mutogatás,
hogy „ülj le”, mindjárt, várj.
A házigazda is bejött a szobába a telefonjába beszélve,
láthatóan nagyon belebonyolódva egy témába.
Felvettem egy újságot és olvasgattam és vártam. Kétszer bele is
kezdtem az ügybe, mindig valaki mással, de mindig megszólalt
a mobil telefonja. Az idő csak múlt és jeleztem, hogy megyek
már, nincs időm. A többiek is egyetértve jelezték, hogy akkor
ők is mennek.
- Jó akkor majd telefonon egyeztetünk – szólt utánunk a
házigazda, kis időre fülétől eltartva a telefont. – Sziasztok, jó,
hogy itt voltatok. Az ajtó bezárult mögöttünk.

Valamikor azért jártunk össze, hogy beszélgessünk, és új
gondolatokra találjunk. Ez ma is megvan, de a beszélgetés nem
okvetlen a helyben lévőkkel történik. A kilencvenes években a
mobil telefonnal létrejött a teljes személyi elérhetőség és rá
tizenöt évre a böngészőprogramokkal is működő okos telefonok
megváltoztatták az utca, a közterek képét. Az emberek állnak,
vagy ülnek lehajtott fejjel és nyomkodják a telefon billentyűit,
vagy hangosan beszélnek a villamoson, a buszon - magukban.

138