Page 143 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc
P. 143

Jenő,  a  neveléstudomány  doktora,  egyetemi  tanár  írta,  hogy
            nyelvtanulással  már  az  ókorban  is  foglalkoztak,  majd  következett  a
            latinok érdeklődése, hogy a görög kultúrát és tudományt megismerjék.
            A  18.  századig  a  nyelvtudomány  kialakult,  a  nyelvtanulást
            megismerték  és  a  hasznosság  volt  a  fő  céljuk  a  nyelvtanulás-
            nyelvtanítás  folyamata  során.  Ismerték  már  a  kiejtés,  nyelvtan,
            szókincs  fogalmát.  Igazi  tudományos  változást  a  nyelvtani-fordító
            módszer  hozott  és  a  19.  század  végén,  a  20  század  első  felében  a
            grammatizáló  módszer  elterjedt.  Komoly  nyelvtanulás  alakult  ki  az
            iskolákban   országszerte,   hiszen   a   korabeli   Magyarország
            többnemzetiségi múltjára a sok nyelv volt jellemző. Sokan tudtak sok
            nyelven  praktikus  módon  megszólalni.  A  tanult  emberek  tudatosan
            sajátítottak el élő és holt nyelveket.
            Egy  érdekes  példa  Lénárd  Sándor,  író,  igazi  nyelvet  tanuló,  utazó,
            vatikáni  könyvtárába  menekülő,  aki  a  következőt  írja  életéről  szóló
            szenzációs  könyvében:    „Nyelvet  tanulni  szép  és  hasznos  időtöltés.
            Nyelvet cserélni megrendítő élmény.” Elgondolkodtatók a következő
            sorai is, jellemző korunkra: „Tragédia, hogy a nyelv felöleli a világot,
            míg  a  nemzeteknek  határai  vannak  -  ezért  akarnak  egyes  nemzetek
            hódítani.  Lehet  úgy  hódítani,  hogy  az  ember  tanul  -  úgy,  ahogy  én
            most meg akarom hódítani Olaszországot -, vagy úgy, hogy az ember
            tanít,  más  ember  fejébe  veri  a  nyelvét.  Bárcsak  tudnák  az  emberek,
            hogy egyszerűbb tanulni." Szintén az ő korát megelőző megállapítása
            a  következő:  „  Európában  már  nincs  hely,  -  az  emberek  gyalog  is,
            autón  is  egymásba  ütköznek.  Ha  nem  egymásba,  akkor  valami
            törvénybe, rendeletbe, tilalomba, előírásba.”
            Magyarországon  a  grammatizáló  módszert  felváltó  változást  az  Élő
            Nyelvek  Szemináriuma  hozta  1949-ben,  amikor  bevezette  a  direkt
            módszert,  ami  nagy  elvárást  hozott  az  iskolában  tanító
            nyelvtanároknak,  mert  attól  kezdve  az  órákon  már  csak  idegen
            nyelven lehetett kommunikálni és ez rengeteg kihívással, nyelvtanítási
            technikák,  fogások  és  eljárási  folyamatok  elsajátításával  járt.  A
            következő  évtizedekben,  a  szovjet  diktatúra  bezártságában  a
            nyelvtanítás-nyelvtanulás  lassan,  de  tovább  fejlődött,  bár  a  lakosság



                                       142
   138   139   140   141   142   143   144   145   146   147   148