Page 174 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Pedig sokat utazott a világban. Sokan elbűvölve ismételgetik
Párizs, London, Róma nevét. Szívesen elmegy sokfelé a
világba, de, hogy bármelyik hely a kedvence legyen, ez fel sem
merült benne. Még nem érte őt elsöprő katarzis? Ez így nem
mehet – gondolta. A híd közepén még egyszer megállt és a
korláthoz lépett. - Micsoda nihil – gondolta. De miért? Ő
mindenért hálás, ami jó, és örömet adott neki, de kinevezni
kedvencnek valamit - nem, ez nem az ő világa. Úgy nagy
általánosságban.
Ebben a pillanatban egy rettenetes fékcsikorgás, egy borzalmas
csattanás hallatszott. Tőle pár méterre, jobbra a belső sávban
száguldó hatalmas terepjáró sávot váltva belerohant a külső
sávban száguldó kis Fiatba és úgy öklelte fel, mint a bika a
karámajtót és vágta fel a kocsit a járdára egyenesen a korlát
felé. Mielőtt az becsapódott volna csak annyit lehetett még
látni, hogy egy alak, egy test, hirtelen felemelkedett, átrepült a
korlát felett, majd aláhanyatlott, és eltűnt a mélyben. A balesetet
követően bekövetkezett, ami ilyenkor szokott: az örökké tartó
egy másodperces mélységes csönd.
Majd sikolyok, kiabálások következtek, rohanó lépések.
Körülbelül a baleset pillanatában Kovács őrmester éppen a
cigarettájára akart rágyújtani rendőrségi motorcsónakján, de a
huzatos híd alatt ez sehogy nem sikerült. Dühösen elhajította az
öngyújtóját és káromkodni kezdett, amikor látta, hogy valami
rongy, vagy mi, a vízbe zuhant fentről, majd egy kar, egy fej
jelenik meg a vízben.
– Ez egy ember! – kiáltotta el magát. Eldobta a cigijét és a
motorcsónak gázkarját a maximumig húzta. A motor
felbőgött, a hajóorra kiemelkedett a vízből és már ott is
volt az ember mellett. A kapálózó kéz elkapta a hajó külső
korlátját.

173