Page 173 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

A hídon megállt és lenézett a folyóra. A mélyben hömpölygő
Duna sötétjébe belenézett és ürességet érzett. Évtizedek teltek
el, és elment fontos dolgok mellett. Minek élt egyáltalán?
Milyen érzelmek vezették őt eddig? Nézte a vizet és arra
gondolt, hogy csak egy mozdulat az egész és nincs többé. A
korlát kemény nyomását érezte a mellén.
– Én soha nem értettem ezekhez a dolgokhoz, nem is
foglalkoztattak ilyen gondolatok. – motyogta, aztán
súlypontját lassan visszahelyezte a lábára és ellépett a
korláttól. Még erre is képtelen - gondolta. Tétován lépett
tovább.
Érdekes, hogy mi mindent tartanak az emberek a fejükben,
ismerik a politikusok, TV személyiségek nevét, rögtön
felismernek bárkit, aki egyszer valami frappánsat mondott a
rádióban, vagy a TV-ben. Facebookon csüngenek naphosszat
és onnan várják a tutit. Szinte lehengerlő, ahogy ismerik a
celebeket, azok életvitelét és legtöbbnek kedvencei vannak,
neki pedig nincs egy kedvenc újságja sem, egy kedvenc
színháza sincs. Ugyan látott Alföldi darabokat és Vidnyánszky
rendezéseket, de soha nem gondolt arra, hogy egyik is a
kedvence lett volna, bár az utóbbi rendezéseit kétségtelenül
közelebb érezte magához. De, hogy kedvence legyen!
Sőt, nincs kedvenc évszakja sem. Na, igen a nyár, hát akkor
kevesebbet kell öltözködni és a nők is kihívóbbak egy szál
blúzukban kellemesen rengő kebleikkel, de szép a tavasz is.
Neki az ősz is mindig tetszett, és a tél, a síelésekkel. Illyés
Gyula a Döntő Kérdés útirajzára emlékezve elgondolkodott,
hogy lám az író 30 éves korában jött rá, hogy nem tudja
megnevezni kedvenc virágát, nincs kedvenc virágja. Vajon ez a
„kedvenc akármi” egy döntő kérdés? Tovább sétálva
elmélkedett, hogy még kedvenc városa, vagy országa sincs.

172