Page 178 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Egy nap talán az utóbbiak felfedezik a közös történelmünket és
a történelemkönyvekben is felvállalják a közös történelmünk
dicső és nehéz éveinek ismertetésével együtt, és akkor rá fognak
jönni, hogy a magyarokkal és a környező népekkel együtt
gazdag történelmük van: Közép Európa történelme. A közösen
megélt Magyar Királyság történelme. Ez a történelem szép és
küzdelmes, ilyen nincs még egy a világon. Magasztos
pillanatok. Nagy események, és tragikus időszakok. Sok -
jelenleg még „nagy” ország - irigykedhet rá. Egyszer fel kellene
fedezni. Nekünk, magyaroknak is. Újra.
A közös történelmünk és gazdag kultúránk megmarad. Csak
óvjuk azt, hogy ne magyarázzák félre, ne vegyék el azt. A
jövőnk van benne. És a környező népeké is. Megítélésem
szerint a „tragikus” meghatározás csak gátol ebben a
felismerésben.
Mindez nem jelent meg a választ adó cikkében, pedig itt van
már az ideje, hogy történelmünk címkézéséről leszokjunk. Nem
voltunk vesztesei „kötéltáncnak”. Tettük a dolgunkat, ahogy azt
a történelem ránk szabta. Lehetett volna és ma is lehetne több
finoman megkomponált diplomáciai gyakorlat a
hétköznapokban, de nem ez határozta meg és határozza meg a
magyar utat. Valójában mindig voltak szövetségeseink és ma is
vannak – nincs szükség negatív meghatározásra, hogy
álláspontunkat kihangsúlyozzuk, hogy a drámai hangnemet
fokozzuk. Történelmünk nem erre való. Az, hogy a
szövetségrendszerünk elég erős-e, nem tudjuk, valószínűsíthető,
hogy nagy kihívás, de feladni álláspontot hiánya miatt nem
szabad. Meg kell próbálni védeni érdekeinket és megállapodni a
kellő időben. Közösen.
Biró Pál Győző
Tanár

177