Page 177 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Abban is biztos vagyok, hogy az ellenzék még ma sem
rendelkezik megfelelő nemzetismerő és programkészítő
képességgel, hogy kihívója legyen a jelenlegi kormánynak. A
többség – nagyon helyesen – korábban (neves közgazdász) által
is felismert „biztonság” érzete felé mozdult. Azt választotta,
amit el lehetett fogadni akkor. A hatalmon lévő pártok sokat
tettek azért, hogy meggyőzők legyenek és tudtak a nemzethez
szólni. Az ellenzék többségében magával és revánsvétel
vágyával volt elfoglalva, amely kevésnek bizonyult. Az ilyenen
lehet változtatni.
Mint magyar embernek azonban az fájt, ahogy történelmünk
„tragikus történelemnek” lett deklarálva RP cikkében olyan
természetességgel, mintha ez így is lenne. Szerintem nem
szabadna tragikus eseményeket kivetíteni a teljes egészre.
Könyvemben is ez ellen harcoltam. Feledésbe merült
Magyarország nagyon szép és küzdelmes történelme, a minden
áron való kiállás, az összetartás, az egymásratalálás, az
összetartozás érzete, a sikerek, hogy máshogy volt az, amit
tanítottak az iskolákban a kommunizmus alatt.
Az üzenetem lényege: Akinek sokat mondják, hogy rossz és
vesztes történelme van, az lassan el is hiszi. Sokan sokat tettek
érte, hogy ez a gondolkodásmód elterjedjen. Olyan történelem
és kultúra lett bemocskolva, félreértelmezve, lesajnálva,
amelyik Európa legszebbjei közé tartozik.
Közép Európa sok népe a Magyar Királyságnak köszönheti,
hogy ma államként éli napjait. Nehéz időkben, kevésnek lenni,
segítség nélkül létezni nem lehetett, hosszú ideig meg nem
kérdőjelezték a Királyság létét. Vannak sokan, akik ismerik és
méltányolják történelmünket, vannak, akik irigylik, jelképeket
csennek el belőle, és vannak, akik kritizálják, leszólják azt.

176