Page 37 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Ma már ezt csak az egykori Királyság területén létrejött
országokkal karöltve tudná megrendezni. Talán érdemes lenne,
és pozitív hozadéka is lenne. De még működik a száz évvel
ezelőtti oszd meg és uralkodj szemlélet következménye.
Az ötvenes évek a sportsikerek ellenére csendben múltak.
Halálos csendben. Bosszúból a hatalom négyszáz embert
kivégzett a forradalom után, mindezekkel a társadalom
évtizedek múltán szembesült. A görög sorstragédiákhoz
hasonlóan, 1989-ben egy megtébolyult Kádár élete és halála
jelezte, hogy nagy árat fizettünk a kis engedményekért, az
állítólagos jobb életvitelünkért, hogy kialakult egy életmodell,
amelynek a lényege, hogy nincs magyar közgondolkodás,
magyar történelem, csak egy szerencsétlen, minden területen
vesztes ország, önbecsülését feladó „gulyáskommunizmus”,
utóbbira sokan büszkék voltak. Feledésbe merült Magyarország
nagyon szép és küzdelmes történelme, a minden áron való
kiállás, az összetartás, az összetartozás érzete, a sikerek, hogy
máshogy volt az, amit tanítottak az iskolákban.
„Aki nincs ellenünk, az velünk van” – kádári mételyes szlogen,
a sok apró engedmény, amely az ország eladósodásának kezdete
is egyben, azt a kétes érzelmet nyújtotta, hogy mi különbül
élünk. Miközben felvett kölcsönökből élt az ország.
Utazhattunk személyazonossági betétlappal (az útlevél elődje –
az útlevél nem jöhetett azonnal…) a szocialista országokba.
Láthattuk, hogy nekik az ötvenes évek mást jelentettek. A
környező országok megélték energiájuk kiteljesedését,
nacionalizmusuk végtelen érzését, a jogtalan területszerzésük
számunkra pusztító hatását. Az utazók számára Szlovákia
népszerű lett, és meglepetésre az üzletekben jobban lehetett
vásárolni, több hotel működött. Prosperitásuk a sikeres
nacionalizmusuk optimizmusából élt. Behatároltan.

36