Page 34 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc
P. 34
és tudtuk, hogy ez ellen nem lehet győzni. Az ország egyedül
maradt, és szabadságharca elbukott. Sokan úgy tudják, hogy
november 4-én mindennek vége is lett. Ezt a későbbi
bábkormány is szerette volna belesulykolni a lakosságba. De
nem így volt. Még hosszú hónapokon át voltak fegyveres
összetűzések, véres sortüzek országszerte, sztrájkok, a MUK
(márciusban újra kezdjük) viszont már nem valósult meg.
Az ország elárulásáért felelős kormány Kádár János vezetésével
igyekezett tompítani a hétköznapok fájdalmát, és a következő
tíz éven át kifelé olyan gyakorlatot valósított meg, amely sok
tízezrek számára társadalmi megegyezésként működött és az
országot hatvanezer fős orosz haderő jelenléte mellett néhány
tízezer megalkuvóval és nyolcszázezres párttagsággal, bevonva
az érdekszférába, jól lehetett vezetni. De mit is lehetett volna
egyébként tenni, amikor a világ hatalmai egyértelműen nem
adtak támogatást a jogszerűen működő és segítséget kérő
magyar kormánynak? Az apátia, a társadalom szétesése
évszázados átokkal folytatódott. Hogyan is történhetett volna
meg, hogy a jaltai diktátum ellenében Magyarország kikerüljön
a paktumból. Szép álmok voltak, hiszen Ausztriának 1955-ben
mégis sikerült az orosz megszállástól megszabadulni. A magyar
forradalom megint külső érdekeknek szolgált jól.
Nincs Európában még egy olyan nemzet, amelynek újkori
történelmét annyira meghatározná a forradalom, a
szabadságharc, mint a magyarét, miközben egyik sem volt
eredményes. Jelzésértékűekké váltak eredménytelenségükkel az
elnyomó részére, hogy belebukhat abba, amit folytat. Mind bele
is bukott előbb vagy utóbb, de a veszteség, ami országunkat érte
mindig nagyobb volt: az egység, a független fejlődés
megvalósulásának a hiánya, a világpolitikai hierarchiában való
beépülés a nemzeti politika érdekei szerint és gyakorlásának a
33

