Page 55 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

kommunizmus” relatív jólétét. Szállóige volt, hogy fizessék a
kapitalisták a mi jólétünket. Sok tőke volt a piacon, és a bankár
zsenik feketén, vagy fehéren bedőltek a lehetőségnek. A relatív
jólétet ugyan megzavarta a benzinár robbanása 1973-ban, amely
aztán lassan átformált mindent. De a hetvenes évek élhetőek
voltak, főleg, ha valaki megfeledkezett a nemzeti hogylétéről:
volt ipar és mezőgazdaság, háztájiban kiteljesedve. Talán ez az
évtized az, amikor a megalkuvó, individualista, az országért
tenni nem tudó új „szocialista embertípus” kényszerűségből
tömeges méretekben kialakult. Mi mást tehettek volna 1956 és
1968 után?
Kati az érettségi után egy ideig egy laboratóriumban dolgozott,
és munkába menet a Népköztársaság útján (ma Andrássy út)
szállt át buszra, és én, ha tudtam, arra mentem az autóval, hogy
láthassam, hogy az esti találkozásig némi „lelki muníciót”
vegyek fel. De munkát váltott, és édesanyja kis
szabóműhelyében folytatta, mert vállalkozással az ember
független lehetett, ugyanakkor sokak szemében gyanús maszek
lett. Négy évig jártunk együtt, és még talán tovább is éltem
volna a könnyed ifjútanári életemet, ha egyszer Kati nem közli
velem, hogy gyereket vár. Abban az időben a ronda definíció:
gyerekáldás elleni védekezés, kezdetleges volt, de már létezett.
Bár az mindig létezett, csak nehéz volt minden körülmények
között alkalmazni… Megbeszéltük, annak ellenére, hogy nem
volt kilátásunk lakásra és semelyik barátunk még nem
házasodott meg. Így nem volt példánk, ha csak nem a
nővéremék, de ők idősebbek voltak. Elhatároztuk, hogy a
gyereket megtartjuk. Kényelmes kis életemben aggodalommal
töltött el, hogyan adom elő a fejleményeket apjának, hogy a
lánya férjhez megy, de már állapotos. Egy kicsit. Régi felfogású
családokban ez bizonyos veszélyekkel járhatott azokban az

54