Page 60 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

városokban megtapasztaltam, képes lesz ez a világ nyerni. Előre
sajnáltam az elvesztegetett időt, a folyamatos lemaradás
növekedését, amit hazám elszenvedett. A hatalom rideg
valóságát mindenhol lehetett érezni, és az
megkérdőjelezhetetlen volt. Többnapos vonatozás után azonnal
az egyetemre vittek be minket, és kiadták a tanulnivalót: 14
könyvet olvasásra és számos nyelvkönyvet és mondták, hogy
másnap reggel 9-kor kezdünk itt és itt. Kezdtünk félni.
Elfoglaltuk a lakásunkat a tömbépületben, a Sábolovka utcában,
egy csendes és békés utcában, és figyeltük, hogy más nációk
tanárai miként viselkednek. A bolgárok határozottan, hiszen ők
tudnak oroszul legjobban, a csehszlovákok elvoltak magukban,
68-ban megélték kicsiben azt, amit a magyarok 56 után, a
lengyelek kisugárzóan, mindig készen az éneklésre, velük ment
minden, a jugoszlávok, akik kicsit másként öltözve, kicsit
lezserebben viselkedve, és éreztetve, hogy ők nem ide
tartoznak.
A lakást, ahova kerültem, két másik magyar fiatal orosztanárral
és néhány tucat svábbogárral osztottuk meg. Másnap az
egyetemen mondták, hogy elmarad az oktatás, valamilyen
szimpózium van egy nagy előadóban és mi odamegyünk, hogy
mi legyünk a közönség. Jó nyelvgyakorlás – mondták, és a
következő 2 – 3 hét ezzel el is volt rendezve. A szimpóziumra
nem mentünk el Sztyepánnal – egy keszthelyi kollégával, aki
elviselte, hogy így nevezem, hanem eldöntöttük, hogy végig
látogatjuk a bezárt templomokat, monasztírokat. Nagyon sokat
járkáltunk, és sokat láttunk, még fürödni is elmentünk egy
strandra és a Moszkva folyó partjára. Már a következő napon
hozzánk csapódott egy fiatal moszkvai férfi, mondván, hogy ő
Magyarországon épített valamikor utakat, és hogy milyen szép
emlékei voltak országunkkal kapcsolatban. Mondtuk neki: Ott

59