Page 59 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

az a tanáré. Van az két hónap is. Az egyetemen viszont már
május után gyakorlatilag szabadok voltunk. Minek ide 31 plusz
szabad nap – gondoltam. Az én tanítványaim az enyémek, nem
kellenek helyettesítések, lógások. Úgy, hogy mélységes csend
állt be a tárgyaláson.
- Magának gyereke van az egyetemi bölcsődében, felesége
dolgozik, továbbképzés nélkül tartok attól, hogy nem maradhat
az egyetemen huzamosabb ideig – volt a személyzetis verdiktje.
Gondoltam, hogy most már a pártba való belépés körülményeit
és ideológiai továbbképzésemet kivédtem szép csendben – de
örökre leírva magamat valamilyen listáról, bejelentettem, hogy
orosz és német nyelvi vizsgákat fogok tenni, mert tanulom a
nyelveket. Igaz is volt – tanultam németül. – Na, azért az nem
elég – volt a válasz, egy nyelvtanár tudjon annál többet, volt a
válasz, és beírták, hogy felvételizni fogok az egyetemre
levelező orosz szakra, és ebből aztán hét-nyolc évig éltem is:
volt programom, de éppen nem indítottak orosz levelező szakot.
1973-ban kiküldtek Moszkvába a nyáron nyolchetes nyelvi
továbbképzésre, amelyről kiderült, hogy az orosztanároknak
volt kiírva, de az idős kollégák nevetve mondták, hogy most
már a fiatalokon van a sor, mert ők már eleget voltak a
Sábolovka utca lakói, és elmagyarázták, hogyan kell arra
felkészülni, mit kell oda elvinni, hogy túl lehessen
színvonalasan élni a nyolc hetet. Tévedtek. Az első napjától az
utolsó napjáig élveztem a Szovjetunióba tett látogatásomat.
Ugyan orosz nyelvtudásom nem fejlődött sokat, megismertem a
szovjet világát és annak kilátástalan jövőjét. Ahogyan ment a
vonat befelé az országba, úgy éreztem, hogy távolodok el
valamitől, ami számomra a bizalmat sugározta. Már voltam
Angliában, és semmi jelét nem láttam annak, hogy azzal a
lendülettel és adottságokkal, amit Moszkvában és más

58