Page 78 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

érti? Érti? – mit mond? Jó vicc, mi?” volt a kérdés. Ilyenkor
nem volt mese, be kellett dobni a sajátos taktikát, és mormolva
elmondani egy előre bekészített rövid és hatásos viccet, amelyre
aztán megjött a reakció. De azért ilyenkor is előfordult, hogy
valaki ferde szemmel nézett rá az emberre, vagy éppen
ellenkezőleg: mosolygó szemekkel. Ő értette mi történt. Volt
miniszterelnök is, akiről azonnal lehetett tudni, hogy mindent
ért a tárgyaláson, de protokolláris okok miatt nem beszélt, csak
magyarul. Gyors volt és hatékony. Csak a nevével volt az ember
nagy bajban, mert csűrni kellett, hogyan ejtse ki szexisen
hangzó nevét. Angolul rosszul csengett a neve, főként, ha
nyomatékkal mondta az ember.
A székesfehérvári tárgyalások és az ipartelepi látogatás után
Balatonfüredre mentünk, mert ott a magas beosztású látogató
Indiából mindig meglátogatta a költő,
Rabindranáth Tagore, szobrát, a sétányt, és
21
egy fát ültetett. Szép hagyomány volt, de
ez már sok volt az idős úr számára. Pihent,
ahol tudott. Megérkezve, tömeg várt a
sétányon, kordonokkal, TV stábbal, üdvözlő
fogadással, orrom alá dugott mikrofonnal –
rémület töltött el. Volt is minden. Majd
várták, hogy a nagy vendég is szóljon az
egybegyűltekhez. Rutinosan a mikrofon elé

állt, és a kornak, és az országnak, amelyet
meglátogatott, megfelelően egy hosszú körmondatba kezdett,
ami az emberek jóságáról, a világbékéről, Rabindranáth
Tagoréról, Füred szerepéről szólt, de csak nem jött ki az

21 Képek: a fa a 2010-es években, és az emléklap.

77