Page 109 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

úgy kapott és kap ma is állást, ha az órán idegen nyelven folyik
a tanítás.
Egy nap az egyetemen a főnököm behívott a szobájába és kért,
hogy üljek le vele szembe. Szokatlan volt ez a merev viselkedés,
de a főnököt igen tiszteltem, mert nem volt a kommunista párt
tagja és mégis vezető beosztásba volt, amely azért másoknak azt
sugallta, hogy valamit biztosan jól csinál. Ő a magyarországi
görög diaszpóra történelmével foglalkozott, azt kutatta. Sok
érdekeset lehetett tőle hallani. De most az íróasztal másik
oldaláról úgy beszélt velem, mint, ahogy soha máskor. Már a
„kartárs” szó sem tetszett. Soha nem tekintettem magamat
kartársnak, inkább kollégának.
- Biró kartárs, a te gyereked az egyetem óvodájába jár,
rengeteg előnyt élvezel, mint tanár az egyetemen való tanítás
lehetőségével. Gondolom, ezzel egyetértesz – mondta.
- Szeretek az egyetemen tanítani, nem kell fegyelmezési
kérdésekkel foglalkozni, az ember komolyan koncentrálhat a
szakmaiságra, de azért az kihívás is – válaszoltam. – Nem értem,
hogy ez most miért merült fel, mint kérdés – folytattam.
- Rossz döntéseket lehet tapasztalni a magánéletedben –
volt a verdikt és beállt a csend, mert fogalmam sem volt, hogy
mire gondolt, hiszen ekkor reggeltől estig tanítottam, hogy
boldoguljunk.
- Jelentették, hogy szabad idődben a Brit Nagykövetségre
jársz – rukkolt ki a témával a főnök. Hogyan képzeled, hogy ilyen
állásban ilyen helyre jársz? Mégis mit csinálsz te ott?
A szovjet Magyarországon, ha valaki elvesztette az állását, újat
nehezen talált, mert jobbára mindent az állam biztosított. Nem
beszélve arról, ha nem volt állása az embernek és a rendőr
megállította valamiért, – ez könnyen megtörtént, – veszélyes

109