Page 71 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

mond? Jó vicc, mi?” volt a kérdés. Ilyenkor nem volt mese, be
kellett dobni a sajátos taktikát, és mormolva elmondani egy előre
bekészített rövid és hatásos viccet, amelyre aztán megjött a
reakció. De azért ilyenkor is előfordult, hogy valaki ferde
szemmel nézett rá az emberre, vagy éppen ellenkezőleg:
mosolygó szemekkel. Ő értette mi történt. Volt miniszterelnök is,
akiről azonnal lehetett tudni, hogy mindent ért a tárgyaláson, de
protokolláris okok miatt nem beszélt, csak magyarul. Gyors volt
és hatékony. Csak a nevével volt az ember nagy bajban, mert
csűrni kellett, hogyan ejtse ki szexisen hangzó nevét. Angolul
rosszul csengett a neve, főként, ha nyomatékkal mondta az
ember.
A székesfehérvári tárgyalások és az ipartelepi látogatás után
Balatonfüredre mentünk, mert ott a magas beosztású látogató
Indiából mindig meglátogatta
a Rabindranáth Tagore szobrot, a
sétányt, és egy fát ültetett. Szép
hagyomány volt, de ez már sok volt az
idős úr számára. Pihent, ahol tudott.
Megérkezve, tömeg várt a sétányon,
kordonokkal, TV stábbal, üdvözlő
fogadással, orrom alá dugott
mikrofonnal – rémület töltött el. Volt is
minden. Majd várták, hogy a nagy
vendég is szóljon az egybegyűltekhez.
Rutinosan a mikrofon elé állt, és a
kornak, és az országnak, amelyet

meglátogatott, megfelelően egy hosszú
körmondatba kezdett, ami az emberek jóságáról, a világbékéről,
Rabindranáth Tagoréról, Füred szerepéről szólt, de csak nem jött

71