Page 72 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

ki az állítmány, hogy a körmondat végül is valahová elvezessen.
Hirtelen leállt, és nézett a levegőbe. Láthatóan már máshol járt a
gondolata. Elfáradt. A rémületes csendbe belekérdezett a
riporter, és én úgy döntöttem, hogy elmondom magyarul, amit
mondott, és amit szerintem mondani kívánt: én is beszéltem a
munkáról, a világbékéről, megkötendő alumínium
együttműködésről, mert ez mind a két ország javát fogja
szolgálni. Így befejezvén a körmondatot a fát elültette valaki, mi
végignéztük. A tömeg tapsolt, és mi beültünk a Csajkába.

Még mindig jobb helyzet volt számomra, mint egy kollégáé, aki
egy püspöknek fordított és első személyben szólt:
72