Page 9 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A telepen általában három-négy fő élt a vastag ágakból
összetákolt, sárral bekent, pálmafa ágakkal befedett kis
kunyhókban, azaz aludt, amikor a munkából visszahajtották őket
a közelben lévő völgyből. Egyértelműen bánya bejáratot kellet
kialakítaniuk a sűrű aljnövényzetben. Az azonban nem derült ki,
hogy mit bányásznak ki. Amikor László és társai megérkeztek,
már dolgoztak ott emberek, láthatóan hónapok óta szenvedtek és
érezhető volt, hogy kimerültek, a végső kétségbeesettek száma
egyre növekedett. Arra azért a rabtartóknak volt figyelme, hogy
a munkára foghatókra figyeljenek és ha lehet, tudják őket
dolgoztatni. A feszültség mindig a munkából való visszatérés és
az étkezés idején következett be, amikor valakinek végül
felmondták az idegei és követelőzni akart. A nagy darab őrök
azonban brutálisan lezártak minden vitát. Ha nők voltak a
méltatlankodók között, azokat már nem engedték vissza a
kunyhóikba. Feltehetően a rabtartókat szolgálták ki. A tábor
északi szegletébe tilos volt a dolgozóknak menni.
Lefekvés előtt sokan lementek a közelben lévő kis patakhoz,
hogy mosakodjanak. Megszökni nem lehetett, mindent figyeltek
az őrök, és hát, hová is lehetett volna menni, hiszen sűrű dzsungel
vette körül a tábort és emlékezve a hosszú idetartó útra, nem is
merte volna senki megpróbálni a szökést, vagy bevállalni a
veszélyes dzsungelben való eltévedés lehetőségét.
Kivéve Lászlót, aki Afrikába szerencsét próbálni jött, és a
túrizmusból tervezte, hogy meg fog gazdagodni, de ez csak nem
következett be, miközben telt-múlt az idő. A paradicsomi
környezetben megépült ötcsillagos turista rezervátumok
vezetésébe gyorsan beletanult és élvezte a trópusi környezetet, de
meggazdagodni nem lehetett, egy szinten túl nem tudott jutni.
Majd egy hotelcsőd következtében, azt vette észre, hogy ki van

9