Page 11 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

- Most olyan helyre megyünk – mondta az őr egyszer, amiről nem
szabad beszélned a village-ben. Te tudsz franciául, angolul,
németül, így neked kell tárgyalnod a kikötőben.
- Milyen kikötőben? kérdezte László, - van itt a közelben kikötő?
- Ne érdekeljen az téged, csak tedd, amit mondtak a főnökök
neked és egyezz meg, hogy a következő szállításunk egy hónap
múlva legyen, amikor a hajójuk visszafelé tart. Csak fixáld le a
dátumot velük és ne beszélj senki mással a kikötőben. Ott nem
ismernek minket és nem is kell tudniuk egyelőre semmit.
A kikötő egy kis öböl volt jó, természetes kikötési adottsággal,
néhány házzal, utcával, talán még áram sem volt a faluban, mert
városnak nem volt nevezhető a hely. A kikötő irodája az egyik
kőházban volt a part mentén, és nagyon tudatosan viselkedett ott
mindenki a két asztalnál. Ennyi volt az iroda. Ha a kormány nem
is tudott mindent hatékonyan irányítani, a tengerpartot, a
kikötőket jól felügyelte és fizetett alkalmazottak intézték a
papírmunkát és az ellenőrzéseket.
- Kimegyünk ahhoz az öböl szájánál lévő teherhajóhoz, mondta
az őr, - az úr beszélni akar a kapitánnyal, bökött László felé. -
Tudunk bérelni egy motorcsónakot, vagy valamit, amivel
gyorsan kiérünk?
- Fizetni kell érte, mondta az egyik beosztott, és mi visszük ki
magukat.
Miután kifizettek egy óra szolgáltatást, elindultak. Minden laza
volt és egyszerű, a kikötőmesterek örültek, hogy van valami
tennivaló és fontosnak érezhették magukat. A teherhajó egy
agyonhasznált dízel meghajtású hajó volt. Jó, ha a part mentén
közlekedhetett. Minden ok megvolt rá, senki nem csodálkozott
ezen, csak azon, hogy még lehet a hajóval közlekedni és

11