Page 15 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

- Vajon mi lehet velük? Megmenekültek, vagy őket is
begyűjtötték? László biztos volt abban, hogy az emberrablók
nem igen voltak senkire tekintettel és vittek, akit tudtak, legyen
az nő, vagy férfi. Gyorsnak kellett lenniük, mert az ilyen
helyeken a rend őrei, ha egyáltalán megérkeztek a helyszínre,
azonnal lőttek minden gyanús helyzetben, amíg a rendet meg
nem teremtették.

2.

Egyik késő este, a munka után, a folyóhoz lesétált László. Mindig
próbálgatta az őrök figyelmét és türelmét, mert ilyenkor a
távolságokat mindig egy kicsit feszegette, egy kicsit mindig
messzebb ment. Az őrök azonban már láthatóan nem
foglalkoztak vele.
A halk sírás teljesen kiakasztotta. Így sírni rég nem hallott nőt.
Ez a fajta szipogás, kétségbeesett, de halk sírás itt nem volt
szokás. Itt mindenki kiabált és hangosan sírt, ha arra oka volt.
Kilépve a fák közül azonban egy férfit látott, aki nagyon rongyos
ruhát viselt és rémülten nézett rá.
- Kérlek ne szólj, hogy itt vagyok. Megyek vissza a táborba, -
mondta.
- Te nő vagy! – szólt László és csodálkozott, hogy kimondta,
majd folytatta: - tőlem nem kell félned, én nem szólok senkinek.
- Te velük vagy. Sokszor látni, nekik dolgozol. – mondta a most
már felismerhetően női hang. – Megölték az egyik barátnőmet és
szerintem most engemet is keresnek.
- Mikor? Te a tánckar tagja voltál, ugye? Én nem láttalak soha a
táborban, pedig kezdem ismerni az itt lakókat. Mi történt?

15