Page 17 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx
P. 17
A nő talán már nem is hallotta az utolsó mondatot, mert lassan,
mindig kis lépésekkel hátrább lépett, majd eltűnt a fák között.
Ha nem látta volna a lányt a tengerparti mulatóban, akkor
biztosan nem vágyódott volna utána, miután ebben a gúnyában
látta. Itt a táborban mindenki igyekezett nem feltűnni. Elvegyülni
volt a jelszó. Kerülni kellett a szemkontaktust a tábor uraival, az
őrök alig várták, hogy provokálhassanak. Ez mindig jó fegyver
volt a megfélemlítésre, a munkájukat is megkönnyítette. Ebben
nem volt semmi különös, a történelemben sokszor alkalmazták
ezt a módszert. Itt azonban nem volt a jó őr és a rossz őr színjáték.
Itt mindenki rossz volt. Büntettek, ahol tudtak. Megvonták az
állítólagos napi keresetet, de a testi fenyítéssel is szívesen éltek.
László sokszor gondolt rá, hogy erre az erőszakos provokatív
viselkedésre születni kell, vagy olyan környezetben kell élni,
hogy ezt az elvárást teljesíteni tudja valaki. Őt nem bántották az
őrök, mert a főnökökkel szembe menni nekik sem lehetett. Ő
tudott nyelveket, tudott tárgyalni, szükség volt rá, és a
megjelenésére. De egy nap kerüljön csak ki ebből a
kedvezményes helyzetből, azonnal megismeri az
erőviszonyokat.
3.
Másnap nem mehetett a folyóhoz, mert a kikötőbe kellett mennie
kora hajnalban. Egy ócska régi nyitott jeepben mentek. László
kezdte élvezni a dzsungelben való kocsikázást és a különböző
hajóskapitányokkal való egyeztetést. Sejtette, hogy egy nap, ha a
banda lebukik, akkor ő mint együttműködő, nagy
17