Page 12 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx
P. 12
szállítani. Most is javították. Talán három-négyezer tonnás hajó
lehetett.
László emlékezett, hogy ilyen kis teherhajói voltak hazájának
még a múlt században és sok ismerőse járta a világot és élték az
igazi matrózok életét a hajókon. Sokat tanult egyikőjüktől,
miután a flottát az aktuális kormány eladta a rendszerváltozáskor.
Akik még értettek a hajózás tengeri módjához, kezdtek megélni
az elméletből. Felbátorodva azon, amit hallott tőlük, vitorlás
hajóutakat szerveztek néhányan az Adrián és a Földközi
tengeren. Jó élmény volt, de idővel kiderült, hogy mások saját
hajóikkal, saját kikötőikből szervezték az utakat, nagyobb
befektetéssel és nagyobb haszonnal, így lassan ez az
„önképzőkör” szerű hajósvilág – maga minden bájával és
hihetetlen élménygazdagságával - kikopott a gyakorlatból és
lassan eltűnt a piacról. De ő legalább mindent megtanult, amit
csak tudott és nem ijedt meg a nyílt tengeren, ha fújni kezdett a
szél, amikor a hullámok már-már eltakarták a horizontot, vagy
amikor a hajója eleje fel és le csapódott a viharos hullámzásban.
László élvezte a tárgyalást a teherhajón, aminek a tárgyáról
fogalma sem volt, hogy mi az, de abban biztos volt, hogy valami
fekete, nagyon fekete üzlet dátumát rögzítették. A teherhajó a
javítási munkák után tovább fog menni délnek és visszafelé
megint megáll a kikötőben. A kikötőben, ami nem volt egyéb egy
L alakú kőgátnál, egyébként nem sok hajó vesztegelt. Ha jöttek
hajók, igyekeztek is tovább. Itt talán még igazi elektronikus
kapcsolat sem létezett a külvilággal. Ez itt Afrika kevésbé
népszerű, a hajós turistáktól kevésbé látogatott, szeglete volt,
ahová a vihar elől esetleg ki lehetett kötni, de aztán jobb volt a
modern vitorlás jachtok kényelmét használva odébbállni. A kis
kikötőben itt-ott hajónak nevezett roncsok voltak, amelyhez
12