Page 113 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

viszont helyzetbe kerültek felesleges szemléletek, és működött a
hivatal. Van egy mondás: „aki tudja, csinálja, aki nem, az
tanítja”. Ma ez a közigazgatásban úgy hangzik: „Aki tudja,
csinálja, aki nem, ellenőrzi vagy irányítja”. A piacon való nem
megfelelés ebbe az irányba terelte a szakemberek egy jó részét a
nyelviskolai piacon az elmúlt tíz évben. Az eredeti mondás a
háborúban való részvételre vonatkozott („aki tudja, csinálja”)
akik megsérültek, és nem tudtak már harcolni, de felkészítésben
azért részt vállalhattak („aki nem, az tanítja”). Ezekben az
években, és még sokáig az országot minimum egyharmaddal
több közhivatalnok irányítja, mint arra szükség lenne.
A négy évenkénti parlamenti választások minden alkalommal
inkább érzelmet fejeztek ki és nem tudatos pártválasztást a
többség számára az országban. Mindegyik parlamenti választás
egyben büntetés is volt. A lakosság többségének fokozatosan
lett egyre rosszabb, miközben munkahelyek százezrei szűntek
meg, és aki nem tudott valamibe belekezdeni, vagy nem sikerült
a kísérlete, könyörtelenül került szorult helyzetbe. Wild East-
nek nevezték országunkat is, csak hát nem ennek kellett volna
történnie. A rossz, kiegyezésszerű rendszerváltozás meghozta a
tragédiákat. Igazi lehetőségeket nagyon nehéz volt felismerni
tömeges méretekben, és az állam is egyre másra hozta a
rendelkezéseket, amelyek nem az átlagvállalkozókat segítette. A
nagy bevásárlóközpontok, globális cégek mindent vittek. A mi
kis butikunk, majd a helyén nyitott video kölcsönzőnk is gyors
ütemben ment tönkre. Mindegyik a maga nemében egy kis
tragédia. A közigazgatás megmagyarázhatatlan rendeletei a
helyzeten csak rontottak, akadályozva a bérlemények
felhasználási jogainak a kiteljesedését. Később, más területen,
az akkreditációk zsarolásszerű működési elvét vezették be,
amelyet ilyen formában más ország nem követett. Sokakban az

112