Page 196 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

– Minket meg mindenhol pocskondiáznak. Vajon, honnan
veszik a bátorságot?
– Rászoktak.
– Nos, nem mindenben értünk egyet. Inkább váltsunk témát,
mert most már úgy is elhagytuk Triesztet. Észre sem vettük.
Túl korai lett volna ez a pihenő.
– De azért haladunk, – jegyezte meg az idős férfi.
– Mindjárt Gorlicéban vagyunk – szólt a sofőr.
– Na, azt nem. – szólt az öreg - az Galiziában van és az oroszok
megszívták 1915-ben az áttörés során. Talán Goriziat akartál
mondani?
– Ja, igen. Talán eljön az idő, hogy legalább a lényegeset tudjuk.
– Itt Isonzó és Doberdó a magyar történelem része, az első
világháború.
– De itt sem mi győztünk – szólt cinikusan a sofőr.
– Nem vesztett az egyesült sereg itt sem, - magyarázta az öreg -
de mire leértek a hegyekből a síkságra, az első világháború
véget ért, a németek nyugaton feladták és így elvesztettük a
világháborút. De nem az volt az igazi bajok gyökere.

Késő este értek a szlovén-magyar határhoz, ahol a nagy
autóforgalom ellenére gyorsan átjutottak. Az országúton
ideiglenesen létrehozott határállomás láthatóan nehezen
működött, hiszen már elszokott mindenki attól, hogy a két
ország határánál meg kell állni. A fiatalabbaknak ez nagyon
szokatlan új, és láthatóan bosszantó időveszteség volt. Igen
méltatlankodtak, nem értették, hogy mi történik. Az idősebb
úrnak mindez a komolyság ismerős volt, sőt, még emlékezett
arra, hogy régen a határhoz közeledve a feszültség nőtt a
kocsiban, pedig semmi ok nem volt rá. Csak az ellenőrzés
gondolata, a kiszolgáltatottság maga növelte a szorongást, meg

195