Page 201 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

volt híres. Tanár ott csak úgy kapott és kap ma is állást, ha az
órán idegen nyelven folyik a tanítás.
Egy nap a főnököm behívott a szobájába és kért, hogy üljek le
vele szembe. Szokatlan volt ez a merev viselkedés, de a főnököt
igen tiszteltem, mert nem volt a kommunista párt tagja és mégis
vezető beosztásban volt, amely azért másoknak azt sugallta,
hogy valamit biztosan jól csinál. Ő a magyarországi görög
diaszpóra történelmével foglalkozott, azt kutatta. Sok érdekeset
lehetett tőle hallani. De most az íróasztal másik oldaláról úgy
beszélt velem, mint, ahogy soha máskor. Már a „kartárs” szó
sem tetszett. Soha nem tekintettem magamat kartársnak, inkább
kollégának.
– Biró kartárs, a te gyereked az egyetem óvodájába jár, rengeteg
előnyt élvezel, mint tanár az egyetemen való tanítás
lehetőségével. Gondolom, ezzel egyetértesz – mondta.
– Szeretek az egyetemen tanítani, nem kell fegyelmezési
kérdésekkel foglalkozni, az ember komolyan koncentrálhat a
szakmaiságra, de azért az kihívás is – válaszoltam. – Nem
értem, hogy ez most miért merült fel, mint kérdés –
folytattam.
– Rossz döntéseket lehet tapasztalni a magánéletedben – volt a
verdikt és beállt a csend, mert fogalmam sem volt, hogy mire
gondolt, hiszen ekkor reggeltől estig tanítottam, hogy
boldoguljunk.
– Jelentették, hogy szabad idődben a Brit Nagykövetségre jársz
– rukkolt ki a témával a főnök. Hogyan képzeled, hogy ilyen
állásban ilyen helyre jársz? Mégis mit csinálsz te ott?
A szovjet Magyarországon, ha valaki elvesztette az állását, újat
nehezen talált, mert jobbára mindent az állam biztosított. Nem
beszélve arról, ha nem volt állása az embernek és a rendőr
megállította valamiért, – ez könnyen megtörtént, – veszélyes

200