Page 84 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Deményfalván és más szép helyeken. A szállodák magyar
szótól voltak hangosak. Romantikusan szép volt reggel ébredni
a kényelmes szobában kis családommal, megélve a közös
élményt, és kinézve az ablakon megcsodálni az éjszaka lehullott
havat, amint a puha hó betakarja a tájat, a fák ágait, a házak
tetejét. Majd a kellemes és kiadós reggeli után sílécre állni, és
végig száguldozni a hegyoldalon. Azaz, aki ezt tudta tenni, mert
azért ez a tanuló korszaka volt a nagy többségnek. A fiam már
tanította a barátainkat. Egyre többen megengedhették maguknak
ezt a sportot, és álltak sorba a felvonónál, ahol a szlovákok is
álltak. El nem ítélhető módon – sokan emlékezve, hogy ez
valamikor a Magyar Királyság területének része volt, –
megjelentek a beszólások pro és kontra, majd hallomásból
tudni, hogy verekedések, autórongálások is voltak. Eldöntöttem,
hogy nem hagyom magamat provokálni, és 1985 után
Ausztriába jártunk síelni egy pici, fejletlen, didergős faluba, St.
Lorenzenbe. Egyszerű felvonók voltak a hegyoldalban, de olcsó
volt, és szépen megmunkált pálya és udvarias ellátás fogadta az
arra síelőket. Mivel Murau közel volt, hát azt mondtuk, hogy
Murauba megyünk, de valójában attól néhány kilométerre
síeltünk a Kreisbergen, a Rosenkranzon. A Murauban lévő
pályák nem annyira voltak kihívóak. Öt év után kitüntetett,
hűséges vendégként megünnepeltek, és a Bürgermeister-től
oklevelet is kaptunk, meg ingyen vacsorát. Láthatóan
megbecsülték a visszajáró vendéget. Vittünk is oda a
társaságunkban legalább ötven embert az idők során. Később a
magyarok egyik legnépszerűbb úti céljává vált a hely, de
kevesen tudták, hogy mit is jelent az, hogy Rosenkranz.

Még 1979-ben történt egy, a kort meghatározó esemény: a
Szovjetunió öregedő hatalmasságai parancsára elfoglalták

83