Page 88 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

8. Enyém már a felelősség

Bekövetkezett az, amire már számítani lehetett, de felfogni,
hogy mit is jelent, amit soha el nem lehet képzelni: 1985-ben
elhunyt apám. Ő volt az első, aki elment a családból. Mintha
minden összetartó erő ment volna szerteszét. Évekig álmodtam
azzal, hogy még él és, hogy visszajött. Pedig halálakor már 13-
14 éve éltünk külön háztartásban, de a nyelviskolában még
dolgoztunk együtt. A hetvenes években ő leállt a tanítással, és a
Biró nevet én vittem tovább a tanteremben, de továbbra is az
iskola vezetője maradt. Mielőtt elhunyt, minden dokumentumot
kidobott, mondván, hogy már megváltozott a világ és csak az én
általam leadott módosítási javaslatok oldalait leltem fel néhány
lista és számla társaságában. Tennem kellett valamit, mert az
ügyvéd ráparancsolt a családra, hogy mentsük ki a vállalkozást
a csődből, amelybe belekerült. Ha nem tesszük, az állam
mindent lefoglal, előbb magát kártalanítja, és nem marad semmi
a családnak örökségül. Tehát visszamentem, és a tanároknak
elmondtam az igazságot, hogy évek óta adófizetés nem történt,
könyvelés nincs, és akár őket is vizsgálhatják. Megválasztottak
igazgatónak, hogy mérjem fel a kárt és tegyek valamit. Egy
ügyvéddel ezeket formába öntöttem, és mint az iskola
igazgatója eljártam, befizettem az elmaradásokat,
megszerveztem az őszi tanfolyamokat, mint rendesen. Ráment a
nyaram és az örökségem egy jó része, de a tanárok maradtak.
Ősszel a tanári összejövetelen beszámoltam a nyaralásból
visszajött, kipihent tanároknak a fejleményről, és bejelentettem,
hogy a jövőben diplomával rendelkező tanárok taníthatnak csak
az iskolában, a 35 fős csoportok megszűnnek és a csoport
maximális létszáma 15 lesz, majd 12, magnót és videót kötelező
használni az órákon. Két tanár kilépett mondván, hogy ők olyan

87