Page 117 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

Fakó lett a hó
/Téli mese/

Egy koldus biceg, s rebben a pillám
Mert egy szegény koldus az utcán
Biceg, kéreget és kalapja fakó,
És csendben, közönnyel hull: a hó,
Zsíros kalapon a hó
Csillog, kristályozik, Ha-hó, ha-hó!
Víg az élet! A rongyos lapul!
S hull a hó, hogy ne legyen fakó
Semmi: az utca, a nép;
Hullatja isten a lelkét!

Szegény isten, szegény, fehér lelke
A piszkos utcát fehérítve;
Esett már sokszor így a hó
Ha-hó, ha-hó!
Víg az élet!
És fakó lett: a hó, a hó!
A fehér koldus
Mintha pihéken járna
Úgyis kivan a lába
És rossz a kabátja.
A halál köhög a mellében: várja.

S köhögve hörög egy fényes autó
Szivarfüst, parfüm; bent úszó
Ki se néz a dáma
Sem pénze, barátja.
Suhannak, mennek.
A fehérlő hóba,
Bicegve meg-megáll, köhögve
Egy koldus egyedül, mert az autó
Elsuhant, eltűnt s csak hull a hó.
117