Page 119 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

S szegény kolduska, talán holnap ...
Hisz köhög, hogy köhög, s folynak
Könnyei végig az arcán
Talán éhes, koplal utolsó napján.

Én szegény vagyok, igaz,
És annyi a pénzem, éppen:
Kis családom ne haljon éhen.
De hála az égnek Hála, hála!
Nem jutottunk még az utcára
És egy napot koplalok, Istenem?
Többi napunk jóllakott lészen!
A koldus, éppen köhögött erre
Amint ért hozzá, közelbe.
Rábámult a havas kalapra
A kézre, és végül az egész alakra,

És kalapba szórta pénzét az ember
Kinek szakálla nem vala kender.
De: a szíve helyén valami, valami
Égi zenét lehetne hallani
Vagy madáréneket, csicsergő tavaszt
Oly gyönyörűt, jaj, ritkán hallhatsz
És milyen boldogan nézte, nézte
A szemét is majd belenézte
Hogy az emberek mind dobnak utána
A bicegő koldus havas kalapjába.

És áh! Nű ez, mi az?
Angyalok jöttek, talán: az égből
Csilingel, csörömpöl száz pici csengő
Kirakat üvegén kacagva rengő
Vígabban kiált a gesztenyés asszony:
"A meleg gesztenyém - oly olcsón adom!"

119