Page 120 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

De megjött a szánkó arany csengőkkel,
Álomként suhan, csak a koldus lassan,
Havas kalapja telerakva.
És eláll a hó, a hó!
Ha-hó, - ha-hó!
Elállt a hó, a hó
Az utca újra fakó.

Szép rangos lakásban fel s alá járnak
Valakit most nagyon várnak
Ápolt nők, úrfiak
Tipegnek, topognak
Hogy nem jön az apa.
Hogy lehet valaki, oly soká oda
Kész az ebéd is: illatos szobába
Virág az asztalon: kristályvázába’
Micsoda sikk, csupa pompa
Szegénynek ezt a király sem mondja
De kire várnak, ki itt a gazda?
Nyílik az ajtó, s nyitóját adja.
S ifjan, daliásan rajta besétál
Aki hörögve koldult az utcán.

Hullott a hó, hogy ne legyen fakó
Semmi! Az utca, a nép
Hullatta isten a lelkét!
Szegény isten: szegény, fehér lelkét
Esett már így, sokszor a hó,
Ha-hó, ha-hó
Víg az élet
És a hó lett végül is fakó!
Fakó!

120