Page 118 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

És jönnek mások
És elmennek mások
A nyomorult adja ki a lelkét
Hát adja ki, senki sem áll,
Senki se vár.
Hisz minden olyan szép, isteni szép:
S isteni az utca, s örül a nép
Lapuljon a rongy, hörögjön a rongy,
Rongyban húscafat, abban az élet, a lélek
A szemétrakás, és tiszta fehér most: hódomb.
Vagy hörögd ki, nyomorult, a véred.

De jött egy ember
Egy ember, egy ember!
Nem is mesélem,
Hogy szakálla: kender,
De tényleg jött egy ember!
Kinek a szemében járna
S elférne talán az egész járda.
Olyan nagy szeme volt
Olyan szép szeme volt.
S ő csak a koldusunk látta
Hogy kivan szegénynek a lába
Rossz a kabátja, görbült a háta
És szegény biceg, köhög ,..
Mert mellében a halál röhög.

A sok ember, meg a nép
Havasan, fehéren: égi kép
Boldog, nagyszerű ember
Kinek szakálla nem vala kender.
Mert ez a mese: megtörtént dolog
Elmondom mindjárt, csak egyet gondolok
Mint emberünk: hisz oly szép
Isteni lelkű: fehér utcakép.
118