Page 60 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A FRANCIA KONZUL

A hetvenes években, a nyári szabadságomon, mint kezdő
egyetemi nyelvtanár, idegenvezetőként egészítettem ki családom
jövedelmét, és ez egyben jó utazási lehetőség is volt világot látni.
Nyolc hétre Londonba telepített az utazási iroda. Busszal
Európán keresztül vezetett az út, majd a csoport repülővel hagyta
el Londont, és érkezett a másik csoport repülővel, és élvezte a
programot az ellenkező irányban. Én pedig folyamatosan
Londonban laktam és intéztem a ki és beutazó csoportok ügyeit.
- Hungarians - mondta a customs officer amikor a doveri
kikötőben a buszunk legurult a kompról.
- Puskas – csillant fel a szeme és mutatott rám, talán jelezve,
hogy magas ismeretanyaggal rendelkezik Magyarországról.
- No, my name is Biró – válaszoltam.
- Oh, yes. Őt is ismerem – mondta – jó írószert talált ki. Okos
volt a rokona – folytatta, és egyértelmű volt a lehengerelő
tudástöbblete. Angliában akkoriban még mindig biro-pennek
hívták a golyóstollat.
- Nem – válaszoltam – én rövid i-vel írom a nevemet.
- Oh, elnézést.
Angol bizonyossággal tudta, hogy a családnév használatában
rejlő finoman elrejtett útvesztő komoly csapdahelyzetet jelent.
- Don’t worry – mondtam, minden rendben van.
- Have you got all the passports?
- Yes, here you are.
Átvette az összes útlevelet, és elvonult. Kisvártatva visszajött és
mondta, hogy all right.
Minden rendben van, indulhatnak, csak a két sofőr nem mehet -
mondta. Nekik a következő komppal vissza kell térni

60