Page 63 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx
P. 63
majd megvernek, aztán lesz, ami lesz – adtam ki az utasítást.
Abban az időben Magyarország hivatalosan ellenség volt
Angliában és Franciaországban. A hivatalos Magyarország
fejlődésképtelen, ósdi országoknak tekintette őket kapitalista
szemléletükkel együtt. Halálra voltak ítélve volt a hivatalos
meggyőződés, de ugyanakkor mélységes érthetetlenség kísérte a
fennálló jelenséget, hogy az makacsul nem következik be. Így
aztán vízum kellett mindenhová és gyanakvás mind a két részről.
A konzulátus kapujához érve olyan történt, amit ilyen
dekadenciába hajló kapitalista országban nem tudtak akkor még
elképzelni: engemet egyszerűen belöktek az ajtón az előtérbe.
Némi felháborodás követte az akciót. Mit akar ez a fehér, jól
öltözött suhanc itt, és két hivatalnok felém tartott.
Magyar. Nos, nem népszerű ez a franciáknál – én így hallottam,
de meg tudtam volna nyugtatni őket, hogy többségünk részéről
mi sem lelkesültünk a franciákért. Nehéz elfelejteni az 1500-as
években történt cognaci összeesküvést ellenünk. Ennyi.
Mondtam, hogy a konzullal akarok beszélni. Némi döbbenet és
kuncogás után akartak valamit válaszolni, de én tovább lépve
benyitottam tőlem jobbra egy ajtón.
Az ajtóval szemben, egy nagy íróasztalon, keresztbe tett
lábakkal, az akkori időkben olyan népszerű és számomra a női
öltözködés csúcstalálmányát a miniszoknyát viselő szépség ült.
Olvasott valamit. Felnézett és csodák csodája elmosolyodva azt
kérdezte, hogy mit képzelek, mégis mit gondolok én.
- Help me, please, – szóltam és elmondtam a kétségbe ejtő
helyzetet. Láthatóan nem hitt a fülének, de meghallgatott,
miközben a többiek visszamentek az előtérbe.
63