Page 61 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

Franciaországba. Ők nem léphetnek Angliába, mert ha belépnek,
lejár a francia vízumuk.
Csak egy belépéssel rendelkeztek Franciaországba. Mondom
neki, hogy az nem jó, mert a busszal a londoni szállóba kell
hajtanunk, ott a másik csoport beszáll, és ők jönnek vissza
Doverbe, majd Franciaországba.
- No, no – válaszolt. Mérhetetlenül nem értve, hogy előbbi
magyarázatát és döntését nem fogtam fel – I understand your
situation.
Hiába, no, Magyarország távoli ország, más viselkedési normái
vannak – ült ki az arcára a gondolat.
- Én nem tudok buszt vezetni – akadékoskodtam.
- Well, somebody from the group – szólt és láthatóan lezártnak
tekintette a beszélgetést. Akadékoskodók.
Sejtettem, hogy valakik a szervezés során óriási hibát követtek el
otthon, de az akkori Magyarországon az volt a szemlélet, hogy
mindig minden megoldódik, és mindenhol van valaki, aki azt
majd el is rendezi valahogy. Minden rosszakarat nélkül a dolgok
általában 50%-ig voltak biztos kézzel megszervezve, a maradék
rész töredék eséllyel teljesedett ki. Az én esetemben rögtön
tudtam, hogy a nyolchetes utazásom, a londoni láblógatós
aranyélet, komoly megvalósulási deficitbe csapott át.
- Senki sem tud buszt vezetni a csoportban. Akkor a busz itt
kell, hogy álljon.
- No, no, az nem megy, a forgalmat már most is akadályozzák
– szólt.
- Szeretnék valakivel a vezetők közül beszélni – mondtam és
éreztem, innentől kezdve kisiklik minden.
De a customs officernek felcsillant a szeme: ez alapjában része a
demokráciának: nekem jogaim vannak. Harminc év után először

61