Page 94 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A hídon megállt és lenézett a folyóra. A mélyben hömpölygő
Duna sötétjébe belenézett és ürességet érzett. Évtizedek teltek el,
és elment fontos dolgok mellett. Minek élt egyáltalán? Milyen
érzelmek vezették őt eddig? Nézte a vizet és arra gondolt, hogy
csak egy mozdulat az egész és nincs többé. A korlát kemény
nyomását érezte a mellén.
- Én soha nem értettem ezekhez a dolgokhoz, nem is
foglalkoztattak ilyen gondolatok. – motyogta, aztán súlypontját
lassan visszahelyezte a lábára és ellépett a korláttól. Még erre is
képtelen - gondolta. Tétován lépett tovább.
Érdekes, hogy mi mindent tartanak az emberek a fejükben,
ismerik a politikusok, TV személyiségek nevét, rögtön
felismernek bárkit, aki egyszer valami frappánsat mondott a
rádióban, vagy a TV-ben. Facebookon csüngenek naphosszat és
onnan várják a tutit. Szinte lehengerlő, ahogy ismerik a
celebeket, azok életvitelét és legtöbbnek kedvencei vannak, neki
pedig nincs egy kedvenc újságja sem, egy kedvenc színháza
sincs. Ugyan látott Alföldi darabokat és Vidnyánszky
rendezéseket, de soha nem gondolt arra, hogy egyik is a kedvence
lett volna, bár az utóbbi rendezéseit kétségtelenül közelebb érezte
magához. De, hogy kedvence legyen!
Sőt, nincs kedvenc évszakja sem. Na, igen a nyár, hát akkor
kevesebbet kell öltözködni és a nők is kihívóbbak egy szál
blúzukban kellemesen rengő kebleikkel, de szép a tavasz is. Neki
az ősz is mindig tetszett, és a tél, a síelésekkel.
Még kedvenc városa, vagy országa sincs. Pedig sokat utazott a
világban. Sokan elbűvölve ismételgetik Párizs, London, Róma
nevét. Szívesen elmegy sokfelé a világba, de, hogy bármelyik
hely a kedvence legyen, ez fel sem merült benne. Még nem érte
őt elsöprő katarzis? Ez így nem mehet – gondolta. A híd közepén

94