Page 95 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

még egyszer megállt és a korláthoz lépett. - Micsoda nihil –
gondolta. De miért? Ő mindenért hálás, ami jó, és örömet adott
neki, de kinevezni kedvencnek valamit – nem, ez nem az ő
világa. Úgy nagy általánosságban.
Ebben a pillanatban egy rettenetes fékcsikorgás, egy borzalmas
csattanás hallatszott. Tőle pár méterre, jobbra a belső sávban
száguldó hatalmas terepjáró sávot váltva belerohant a külső
sávban száguldó kis Fiatba és úgy öklelte fel, mint a bika a
karámajtót és vágta fel a kocsit a járdára egyenesen a korlát felé.
Mielőtt az becsapódott volna csak annyit lehetett még látni, hogy
egy alak, egy test, hírtelen felemelkedett, átrepült a korlát felett,
majd aláhanyatlott, és eltűnt a mélyben. A balesetet követően
bekövetkezett, ami ilyenkor szokott: az örökké tartó egy
másodperces mélységes csönd.
Majd sikolyok, kiabálások következtek, rohanó lépések.
Körülbelül a baleset pillanatában Kovács tizedes éppen a
cigarettájára akart rágyújtani rendőrségi motorcsónakján, de a
huzatos híd alatt ez sehogy nem sikerült. Dühösen elhajította az
öngyújtóját és káromkodni kezdett, amikor látta, hogy valami
rongy, vagy mi, a vízbe zuhant fentről, majd egy kar, egy fej
jelenik meg a vízben.
- Ez egy ember! – kiáltotta el magát. Eldobta a cigijét és a
motorcsónak gázkarját a maximumig húzta. A motor felbőgött, a
hajóorra kiemelkedett a vízből és már ott is volt az ember mellett.
A kapálózó kéz elkapta a hajó külső korlátját.
- Fürdünk, fürdünk?! - mondta mérgesen a rendőr. - Magának ez
a kedvenc szórakozása?
- Hát már itt is ez a fontos?! Nem, ez sem a kedvenc … csak
majdnem elütöttek, inkább ugrottam – motyogta a hang a hajó

95