Page 102 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

volt. Ha lehetett az első kabinnal mentek fel a hegyek közé és le
sem jöttek onnan csak, amikor már alig voltak síelők a hegyen.
A parkolóban alig álltak autók, mire leértek. Az idősebb férfi
ment a hüttékbe és jól szórakozott azon, hogy a fiatalok most
pont azt teszik, mint ő néhány évtizeddel ezelőtt. Örült, hogy
elhívták őt is az útra és egyáltalán nem tartotta fel őket. Egy kicsit
büszke is volt rá.
– Mindjárt itt van Trieszt. Bemenjünk? – kérdezte az
anyósülésen ülő férfi. Ezzel nem aratott nagy sikert, de tudta,
hogy a többiek csak úgy nem söpörhetik le a javaslatot. –
Valamikor a Monarchia egyik fő kikötője volt – tette hozzá.
– A másik Fiume, bár annak is olasz neve volt, az volt a
magyar kikötő, még ma is sok magyar család lakik arra. Lassan
minden magyar régiót túlnépesitik a Trianon után létrejött
utódállamok lakói.
– A népszámláskor már nem magyarnak vallják magukat
sokan megélhetési okok miatt. Nagy úr a kenyér. Mára magyar
szokás lett annyit beszélni ezekről – kesergett az egyik.
– Történelem. Ma Európa egy nagy kihívás, hihetetlenül
felgyorsult és izgalmas világ. A sok lehetőség, hogy most már mi
is megint bárhová utazhatunk a világban az nagyszerű dolog.
Hosszú ideig nem tehettem fiatal koromban – magyarázta az
idősebb férfi.
– Minket meg mindenhol pocskondiáznak. Vajon, honnan
veszik a bátorságot?
– Rászoktak.
– Nos, nem mindenben értünk egyet. Inkább váltsunk
témát, mert most már úgy is elhagytuk Triesztet. Észre sem
vettük. Túl korai lett volna ez a pihenő.
– De azért haladunk, – jegyezte meg az idős férfi.

102