Page 103 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

– Mindjárt Gorlicéban vagyunk – szólt a sofőr.
– Na, azt nem. – szólt az öreg - az Galiziában van és az
oroszok megszívták 1915-ben az áttörés során. Talán Goriziat
akartál mondani?
– Ja, igen. Talán eljön az idő, hogy legalább a lényegeset
jól tudjuk.
– Itt Isonzó és Doberdó a magyar történelem része, az első
világháború.
– De itt sem mi győztünk – szólt cinikusan a sofőr.
– Nem vesztett az egyesült sereg, - magyarázta az öreg - de
mire leértek a hegyekből a síkságra, az első világháború véget
ért, a németek nyugaton feladták és így elvesztettük a
világháborút. De nem az volt az igazi bajok gyökere.

Késő este értek a szlovén-magyar határhoz, ahol a nagy
autóforgalom ellenére gyorsan átjutottak. Az országúton
ideiglenesen létrehozott határállomás láthatóan nehezen
működött, hiszen már elszokott mindenki attól, hogy a két ország
határánál meg kell állni. A fiatalabbaknak ez nagyon szokatlan
új, és láthatóan bosszantó időveszteség volt. Igen
méltatlankodtak, nem értették, hogy mi történik. Az idősebb
úrnak mindez a komolyság ismerős volt, sőt, még emlékezett
arra, hogy régen a határhoz közeledve a feszültség nőtt a
kocsiban, pedig semmi ok nem volt rá. Csak az ellenőrzés
gondolata, a kiszolgáltatottság maga növelte a szorongást, meg
az, hogy talán a vásárolt népszerű pop zenészek LP lemezeit,
amelyek Ljubljanában kaphatok voltak, de otthon viszont nem,
talán a magyar határőrök elkobozzák és minden csomagot
feltúrnak. Működött a hatóság és ez akkor sem volt népszerű.

103