Page 29 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

- Rengeteg. Na végre, hogy kommunikálunk. Meg fogsz
menekülni és lesz miért bocsánatot kérned.
- Most eladósodok? – mosolygott volna a lány, de arra nem volt
ereje már. László hirtelen magához ölelte és befogta a száját. A
következő terepjáró a köztük lévő bokrot súrolta nagy
sebességgel, majd hirtelen fékezett. László érezte ahogy a lány
rémülten lélegzett ki az orrán keresztül. A nő remegését érezni
lehetett, alig állt a lábán. A terepjáró visszazökkent a
kerékvágásba és száguldott tovább. László megbabonázva
tartotta a nőt az ölelésében. A nő gyakorlatilag meztelen volt. És
ennek meg volt a következménye. Talán soha ilyen szép nőt ő
nem tartott a karjában.
- Akkor most elengedsz? -a mondat élét nem lehetett nem
észrevenni. A furcsa az volt, hogy nem hangzott sem cinikusnak,
sem bántónak ez alkalommal.
- Akkor mond, hogy rossz.
- Te most játszol, vagy ez lenne a nagy projekt?
A lány csak annyit látott, hogy a férfi arcán egy mosoly suhant
át.
- Ez őrület…
- Cseberből vederbe?
- Akkor most…
- Most elengedlek és nyugatnak fordulunk és elhagyjuk az
útmenti sétánkat. Érezte, hogy a nőt teljesen összezavarta.
Magabiztosságot igyekezett mutatni és az meglepően sikerült.
Egy ilyen ölelés után … – gondolta László. Azt is érezte, hogy
felfrissült. Vajon a lány mire gondol most a kicsit félresikerült
védőölelés után. - Hát ez van, ő férfi és ki van szolgáltatva,
morfondírozott.

29