Page 28 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

László és a nő teljesen kifáradva, csuromvizesen haladtak
völgybe le, hegyre fel. Az ágak az arcukba csapódtak,
botladoztak, de legalább ilyen esőbben kevesebb veszély
fenyegette őket. Az állatok is elbújtak. Meg-megpihentek,
tudták, hogy most az időelőnyüktől függ minden. Azután jönnek
az őrök és ha megtalálják őket, nincs kegyelem. Reggel felé már
csak lézengtek a fáradságtól. Az eső elállt és most a magas
páratartalom miatt volt nehéz haladni és levegőt venni. Alig
világosodott ki, amikor hallották a jeepek zaját.
- Mi a neved? -kérdezte László.
- Nancy.
- De azt mondtad, hogy Nancyt megölték.
- Meg. Ketten voltunk Nancyk. Mind a kettőnket megölték.
- Ez mit jelent? Akkor megölték a másik Nancyt, vagy sem?
- Meg. - volt a lakonikus válasz.
- De te élsz.
- Nem hiszem. Esélyünk sincs. Már hallottam őket. Előbb érnek
a kikötőbe, mint mi. Ennyi. Mire is lehetett számítani?
- De mi nem a kikötőbe megyünk.
- A repülőtérre… mi?
- Az errefelé nincs. Arról meggyőződtem. Nem vagy valami
barátságos ma sem.
- Át vagyok ázva a csontomig, nincs rajtam semmi ruha, csak ez
a kombiné. Mindenem kilátszik és alig várják vagy öten, hogy
elkapjanak. Szörnyű.
- Kevesebb negatív hullámok segítenének. Még nem találtak
meg. Rohannak a kikötőbe. Ennyi.
- Van valami terved egyáltalán?

28