Page 33 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx
P. 33

futott és leoldotta a bikáról a kötelet, amikor a hajó lassan, de
            súlyos mozgással elérte a fát. A kötelet gyorsan felcsörlőzte és
            azt tapasztalta, hogy a hajótest most már puhán, de határozottan
            a  nyílt  óceán  felé  mozgott.  A  nagyvitorlát  felhúzta  az  ahhoz
            csatlakozó csörlővel. A cockpithez vezettek a vitorlázat kötelei
            és  mindegyiket  kisebb-nagyobb  csörlővel  lehetett  mozgatni,
            hiszen  ezek  roppant  nagy  vitorlák  voltak,  az  elektromos
            mozgatás most szóba sem jöhetett. Meg sem nézte induláskor,
            hogy  a  napelemes  rendszere  mennyit  töltött,  hiszen  az  előző
            hetekben  sem  mutatta,  hogy  működik.  Most  viszont  hallotta,
            amint a kis szélkerék mögötte, a hajó végéből halkan zümmögni
            kezdett. A lágy szellő belekapott a vitorlába és érezni lehetett a
            hajótest súlyos lendületét. László teljes mámorban élvezte a nagy
            hajótest irányításának minden pillanatát. Nem volt nagy szél, de
            határozottan tudott irányt venni, hogy minél hamarabb a parttól
            jó  távolra  a  nyílt  óceánt  elérje.  Esni  kezdett  az  eső,  amin
            csodálkozott, mert a tegnapi kiadós eső után erre nem számított.
            Ez  nem  az  esős  évszak  volt.  Meghúzódott  a  bimini  alatt  és
            hírtelen  döntésre  felhúzta  a  fokvitorlát  is.  Egy  génua  most
            micsoda erő lenne – gondolta, de meg kellett kapaszkodnia, mert
            a  hajó  mintha  dupla  sebességre  kapcsolt  volna  a  felhúzott
            orrvitorlával. Erre a jelenségre emlékezett és mindig élvezte a
            második  vitorla felhúzásával járó sebességváltozást. A kütyük
            nem mutattak semmit, be sem voltak kapcsolva, de tudta, hogy
            legalább 9-10 csomóval megy már a hajó.
            - Hasít a drága, és nagyobb szélben is biztonságos ez a hajó, csak
            viharba ne kerüljünk - gondolta.




                                       33
   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38