Page 88 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

A beszólás divatja – a 2010-es években
Az 1989-es rendszerváltozás idejében a magyar lakosság kikerült
a folyamatos félelemérzésből, amit a kommunista diktatúra alatt
megszokott, bár sokan, még sokáig megemlítették, hogy a rendőr
látványa, vagy a határátlépés számukra gyomorszorító érzést
jelent. Az idő múlt, és talán önvédelmi reakcióként, vagy valakik
által beindított viselkedési norma alapján, gondolva, hogy nekik
mindehhez meg van a joguk, hiszen deklarálják is, vagy éreztetik,
éreztették is évtizedeken át, hogy ők az abszolút igazság
birtokában vannak, mindenhez jobban értenek, joguk van
kioktatóan megnyilvánulni. Így jogot formáltak olyan stílusban
való megszólaláshoz, amely azonnal lesöpör minden további
érvelést, hiszen, amit kijelentettek azt azonnal a valós igazságnak
is tekintették és azzal csak egyet lehet érteni, vagy következett a
lekicsinylő mosoly, a „lenézés”. Valójában ez egy pszichológiai
csapda. Alapja a tudatalatti kisebbségi érzésnek. Erőből akar
túljutni a helyzeten. Általában siker-biztosított környezetben
valósul meg a beszólás magánszáma.
Komoly szerepe van a filmeknek, a filmsorozatoknak abban,
hogy ennyire elterjedt a beszólás kultúrája. A beszólás könnyű
lezárása a vitának.
Sikeres filmsorozatokban már a 90-es évektől, a szereplők szinte
csak az indulatos veszekedés hangján társalognak, beszólásokkal
tarkítva azt, amelyek ugyan lehet, hogy ott éppen mesterségesen
humoros helyzetet teremtenek, de mintát adva, megváltoztatják a
generációk társasági kommunikációját: nevezetesen a fárasztó
tiszteletadással, esetleg természetes humorral kezelni egy
helyzetet. Ez nem Rejtő Jenő természetes humora. Nem beszélve
arról, hogy ezekben a filmekben nem is igazán humoros a
kimunkált poén, amit az előre felvett gépi nevetés / vihogás

88