Page 85 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

AD ASTRA PER ASPERAS

- Aki bújt, aki nem, megyek – hallotta Gyula, és elhatározta, hogy
most úgy el fog bújni, hogy Béla soha nem találja meg, és majd
jól kineveti a bújócska végén. Nem is kineveti, egyszerűen ő a
jobb. Belül mindig is tudta, hogy ő a jobb, és nem csak Bélánál
jobb. Minden osztálytársánál jobb az iskolában. Egy hirtelen
mozdulattal felemelte a vízóra aknáját és belebújt. Tudta, érezte,
hogy ez fel sem merül másban, hogy oda is el lehet bújni a bokrok
alatt. Ott lapult csendben, feje felett az akna nehéz lapja. Félt egy
kicsit, de belül a gyomra remegett, már szinte kuncogott előre,
hogy mekkora meglepetés lesz, amikor győzedelmesen kibújik,
mert Béla feladja. Igen, vele szemben mindenkinek be kell
hódolni, előbb vagy utóbb. Ő mindenkinek meg tudja mutatni,
hogy ő a jobb, és akkor komolyan veszik. Tudta, érezte
képességeit, ő sokra viszi majd. Akármilyen áron.
Érezte a nyirkos hideget a vízaknában és fázott is már, de nem
mozdult. Bélának már erre kellett volna járnia legalább egyszer,
de nem hallott avarzörgést. Biztos nagyon keresi, és a nagy
kertben mindenfelé jár. Fel sem merül benne, hogy ő itt dekkol.
Már biztosan feladná, de még próbálkozik, és újabb köröket jár a
kertben megvizsgálva az összes búvóhelyet, amit eddig találtak,
kipróbáltak oly sokszor.
- De hol van már, - gondolta, hiszen legalább fél órája itt guggol,
és majd kitörik a bokája. Nagyon fáj a bokája.
- Várok még 10-15 percet – villant át az agyán. Ki is nézhetne,
de nem meri tenni, mert biztos zajt csapna a nagy csendben,
ahogy a nehéz aknafedőt megmozdítaná. Béla most akár a
közelben is lehet.

85