Page 82 - Microsoft Word - 001_A Kaland novellák és versek.docx

TENGER ÉS A CSEPPJE

- Jó, hogy eljöttél, szólt a fiatalember. – Meg kell beszélnünk,
hogy most mi lesz, hogy ez az ügy bekövetkezett. Én biztos
vagyok abban, hogy van megoldás, és a többiek is. Ők bent ülnek
a nappaliban. Mindjárt jövök én is, hozok valamit inni.
A szobában két fiatal lány és két fiú ült lehajtott fejjel. Mindegyik
kezében egy telefon. A népszerű „okos telefon”. Mindenki azt
böngészte, esemesezett, hívott valakit. Láthatóan el voltak
foglalva, de azért volt biccentés, mosoly, mutogatás, hogy „ülj
le”, mindjárt, várj.
A házigazda is bejött a szobába a telefonjába beszélve, láthatóan
nagyon belebonyolódva egy témába.
Felvettem egy újságot és olvasgattam és vártam. Kétszer bele is
kezdtem az ügybe, mindig valaki mással, de mindig megszólalt a
mobil telefonja. Az idő csak múlt és jeleztem, hogy megyek már,
nincs időm. A többiek is egyetértve jelezték, hogy akkor ők is
mennek.
- Jó akkor majd telefonon egyeztetünk – szólt utánunk a
házigazda, kis időre fülétől eltartva a telefont. – Sziasztok, jó,
hogy itt voltatok. Az ajtó bezárult mögöttünk.
Valamikor azért jártunk össze, hogy beszélgessünk, és új
gondolatokra találjunk. Ez ma is megvan, de a beszélgetés nem
okvetlen a helyben lévőkkel történik. A kilencvenes években a
mobil telefonnal létrejött a teljes személyi elérhetőség és rá
tizenöt évre a böngészőprogramokkal is működő okos telefonok
megváltoztatták az utca, a közterek képét. Az emberek állnak,
vagy ülnek lehajtott fejjel és nyomkodják a telefon billentyűit,
vagy hangosan beszélnek a villamoson, a buszon - magukban.
Azaz valakivel a távolban. A hüvelykujj szerepe felértékelődött:

82