Page 166 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

már ebédelsz. Aztán hallottam, hogy valahová elmehettél,
mert otthon sem voltál. Csak most jöttél haza?
Gyula gondolkodott egy kicsit, de hagyta, hogy Béla higgye azt,
amit hisz. Egyszer majd jót fognak nevetni az egészen, hogy
egy félnapot eltöltött a vízóraaknában miközben Béla már rég
hazament. Béla zavarban volt, nem értette, hogy Gyula miért
kuncogta el magát olyan patronálóan. Gyula már sejtette, hogy
most mégis csak nyert, mert tudott veszíteni. Nem szólt be.
Hallgatott, míg más a száját járatta volna. Nem lett a rabja. Mi
ez, ha nem győzelem? Geoffrey Chaucer versére emlékezett:

Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz,
azt visszaszívni később már nehéz.
Ha kimondták, már elrepült a szó,
útjában többé nem gátolható.
Ha bánod is, kiadtad már magad,
kinek meséltél, rabszolgája vagy.
Fordította: Lator László

A beszólás divatja – a 2010-es évek

Az 1989-es rendszerváltozás idejében a magyar lakosság
kikerült a folyamatos félelemérzésből, amit a kommunista
diktatúra alatt megszokott, bár sokan, még sokáig
megemlítették, hogy a rendőr látványa, vagy a határátlépés
számukra gyomorszorító érzést jelent. Az idő múlt, és talán
önvédelmi reakcióként, vagy valakik által beindított viselkedési
norma alapján, gondolva, hogy nekik mindehhez meg van a
joguk, hiszen deklarálják is, vagy éreztetik, éreztették is
évtizedeken át, hogy ők az abszolút igazság birtokában vannak,
mindenhez jobban értenek, joguk van kioktatóan
megnyilvánulni. Így jogot formáltak olyan stílusban való

165