Page 164 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Ad astra per asperas

- Aki bújt, aki nem, megyek – hallotta Gyula, és elhatározta,
hogy most úgy el fog bújni, hogy Béla soha nem találja meg, és
majd jól kineveti a bújócska végén. Nem is kineveti, egyszerűen
ő a jobb. Belül mindig is tudta, hogy ő a jobb, és nem csak
Bélánál jobb. Minden osztálytársánál jobb az iskolában. Egy
hirtelen mozdulattal felemelte a vízóra aknáját és belebújt.
Tudta, érezte, hogy ez fel sem merül másban, hogy oda is el
lehet bújni a bokrok alatt. Ott lapult csendben, feje felett az
akna nehéz lapja. Félt egy kicsit, de belül a gyomra remegett,
már szinte kuncogott előre, hogy mekkora meglepetés lesz,
amikor győzedelmesen kibújik, mert Béla feladja. Igen, vele
szemben mindenkinek be kell hódolni, előbb vagy utóbb. Ő
mindenkinek meg tudja mutatni, hogy ő a jobb, és akkor
komolyan veszik. Tudta, érezte képességeit, ő sokra viszi majd.
Akármilyen áron.
Érezte a nyirkos hideget a vízaknában és fázott is már, de nem
mozdult. Bélának már erre kellett volna járnia legalább egyszer,
de nem hallott avarzörgést. Biztos nagyon keresi, és a nagy
kertben mindenfelé jár. Fel sem merül benne, hogy ő itt dekkol.
Már biztosan feladná, de még próbálkozik, és újabb köröket jár
a kertben megvizsgálva az összes bújóhelyet, amit eddig
találtak, kipróbáltak oly sokszor.
– De hol van már, - gondolta, hiszen legalább fél órája itt
guggol, és majd kitörik a bokája. Nagyon fáj a bokája.
– Várok még 10-15 percet – villant át az agyán. Ki is
nézhetne, de nem meri tenni, mert biztos zajt csapna a nagy
csendben, ahogy a nehéz aknafedőt megmozdítaná. Béla
most akár a közelben is lehet.

163